Végül ötödik lett a női vízilabda-válogatott

A délutáni helyosztónak egyforma eséllyel indulhatott neki mindkét gárda, mivel az utóbbi években rendre kiélezett csatát vívtak egymással a felek, hol az egyik, hol a másik csapat győzött. Ráadásul küzdelmeik többnyire világversenyes érmekért zajlottak, ezért a pénteki mérkőzésükön az is kérdés volt: melyik válogatott tette túl magát a csalódáson, hogy most nem dobogóért, hanem csak az ötödik helyért szállnak vízbe egymás ellen.

A magyarok tavaly Európa-bajnokok lettek, a riói olimpián pedig negyedikek, az olaszoknak 2016-ban Eb-bronz és olimpiai ezüst jutott, a budapesti előtti utolsó vb-n, 2015-ben Kazanyban pedig utóbbiak harmadikként, előbbiek viszont csupán kilencedikként végeztek. Ugyanakkor az egymással csúcseseményen vívott pólós ütközetek közül az eddigi utolsónak az emléke a mostani vb-házigazda számára maradt meg kellemesnek: a múlt évi, belgrádi kontinensviadal elődöntőjében 10-5-ös magyar diadal született.

„Picivel jobb a szám íze, mint pár nappal ezelőtt, ugyanakkor a Kanada elleni negyeddöntőt nehéz elfelejteni. Ez a két meccs megmutatta, hogy milyen tartalék, lehetőség és tartás van a lányokban” - értékelt Bíró Attila szövetségi kapitány. Hozzátette, a történteket ezzel együtt sem a parton, sem a medencében nem volt könnyű feldolgozni.

„Az elmúlt napokban úgy éreztem magam, mintha egy nagylyukú húsdarálóban daráltak volna le. De büszke vagyok a lányokra, hogy végül is megcsinálták.” Mint mondta, összességében azért számára csalódás az ötödik hely.

„Bebizonyítottuk, hogy ezzel a játékkal mindenkit meg tudunk verni. Talán az amerikaiakat nem, de így még őket is meg tudtuk volna szorítani. Ugyanakkor ez a csapat ezek szerint még nem érett meg arra, hogy világeseményen hat-hét meccsen veretlen tudjon maradni. De az az igazság, hogy az amerikaiakat leszámítva egyik együttes sem képes rá" - vélekedett.

A csapatkapitány Keszthelyi Rita leszögezte, az egyetlen botlás után a maximumot kihozták a vb-ből. Úgy vélte, a kanadaiak elleni negyeddöntőben neki kellett volna többet tennie azért, hogy jobban játsszon, nem pedig a többiekre figyelni. Kitért rá, kritikus helyzetekben nem a felelősség elhárítása miatt adta tovább a labdát, hanem mert egy-egy társát szerette volna helyzetbe hozni. „Nekem ebben kell fejlődnöm.” (MTI)